Zágonyi Mónika: Támasz

Csend vagyok, csak ennyi, semmi más,
sóhajodba szőve lágy vigasz;
bárhol is legyek, te megtalálsz,
mert szeretsz… tudom, hogy így igaz.

Nézz a hű szemembe álmodón,
add nekem ma mind a titkodat;
lelkem átölelne lángolón,
mint a szél a lenge szirmokat.

Csak te érdekelsz ma senki más;
légy a napsütés, szelíd remény!
Nincsen árny, nyugodt a dobbanás;
szíved így kapaszkodik belém.