Zágonyi Mónika: Őszi alkony

Fák között a tünde őszi fény
úgy simult a fűre csendesen,
mintha álmodozna fönn a Nap,
s közben átölelne kedvesen.

Tündökölt az ég s az alkonyat,
hűs folyó vizén a ringatás…
mint a gyermek álma oly mesés;
nem lehetne szebb ma semmi más.

Elrepült a perc, a pillanat,
én maradtam ott, csak egymagam…
s míg ezernyi színbe szőtt az ég,
érkezett az este zajtalan.