Tóthné Földesi Ilona: Mint tollpihe

Hosszú nappalokban sütött a nyári Nap,
most Hold világol, oly hosszú az éjszaka.
Nyúzott az idő, fekszik az úton kiterítve
a csend, sűrűn hull a hó reá, mint tollpihe.
Angyalnak világol már a fehér éjszaka,
hosszan lépdel, lába sem érinti a földet.
Sok telet megéltem, vagy talán még sem,
pedig voltam én is hó-angyal a réten,
ott hagytam nyomot, hol ibolyák nyíltak
ott fakadt sírva a tavasz, a legszebb éden.