Nyelvi esszék

Igaz mese az egyiptomi festészetről, a fehér színről és a hajnal szóról

A művész alkot; igyekszik úgy létrehozni a művét, hogy igazán magával ragadja, mozgásba hozza a lelkiállapotot, a képzelőerőt és gyönyörködtető érzést okozzon, emellett a maga eszközeivel közöljön is valamit a közönségével saját magával vagy az élettel, a jövővel kapcsolatban.

Az ókori egyiptomi festmények, rajzok célja ezzel megegyezett, viszont akkoriban a festményre és a rajzra elsősorban olyan díszítő írásként tekintettek, amin keresztül a művész arra és csakis arra törekedett, hogy a művészet eszközein keresztül teremtsen új valóságot, tehát ebből következik a dolog egyik szépsége: az ókori egyiptomi művész fő célja alkotás közben az volt, hogy a cselekmény, amit bemutat a művén keresztül megvalósuljon, a szándéka beteljesüljön. Valójában ilyenformán igyekezett teremteni a jövőt; vallásos hite ösztönözte arra, hogy létrehozza művét. Bizalmas közlést az alkotása nem tartalmazott.

Akkoriban még nem létezett az írás fogalma; a festett, rajzolt képeket használták arra, amire manapság mi a betűket, leírt szavakat alkalmazzuk. Ehhez szükség volt szabályokra, szabályszerűségekre éppen úgy, ahogy korunkban az írásnak is megvannak a maga szabályai (a betűk alakjától kezdve a helyesírásig). Ez azt jelentette, hogy a művész bizonyos elvek, szabályok alapján alkotta meg a festményein, rajzain a formákat, elemeket, ilyen módon közölte a gondolatait másokkal. Alkotás közben nem adott teret a fantáziának, a véletlennek; a forma és a szín is csak azért volt jelen, hogy kifejezzen egy szándékot.

Ebből következik, hogy a szín Egyiptomban az értékek és az alapvető fogalmak megjelenítésének eszköze volt, ezek azonban az élőlények és a dolgok természetéhez és nem a megjelenéséhez tartoztak.

A fehér szín akkoriban a fényt jelentette, ami a hajnalt jelzi. Rácsodálkoztam erre az adatra, amikor először találkoztam vele; visszaemlékeztem arra, hogy milyen csodálatos a magyar nyelvben a hajnal szó kialakulása. A hajnal régen holval volt. A hol elavult főnévként önmagában véve a napkeltére utalt és a ho (hó) származéka, ami fehérséget, fényességet jelent. A holval teljes jelentése a következő volt: a nap keltével. Ez csak egy kis részlete a hajnal szó kialakulásának, de azzal együtt, hogy mit fejezett ki valamikor Egyiptomban a fehér szín, gyönyörűen jelzi az emberiségre jellemző kreatív szellemiséget és azt, hogy talán valamikor voltak igazságok, amikben megegyeztünk és amik talán ma is élnek valahol a lelkünk mélyén…

© Zágonyi Mónika

Források:

Dolores Serrano: Historia del Arte (Művészettörténet)
Zágonyi Mónika: Igazgyöngyeim a szavak mélyén rejlenek…
Zágonyi Mónika: Szó-kincseink könnyedén szótársorozat