Szótörténeti érdekességek 

Szótörténeti érdekességek – Árnyék


ÁRNYÉK

ÁRNYÉK

Az árnyék szó az ár szócsírából (gyökből) alakult ki, amelynek jelentése rontás, sértés, illetve megfosztás valamitől.

Az á betű az esetek többségében szájtátásra utal akkor, ha azt egy kedvezőtlen lelkiállapot váltotta ki; ez esetben maga a sötét területet nagyságának mértéke növekszik, illetve a szó átvitt értelmű jelentését tekintve a lélekben rejlő kellemetlen érzés.

Az r betűben többek között önmagában véve is benne rejlik a sértés, irtás fogalma, illetve kisebb-nagyobb szélesedésre is utal.

Az -ny betű az n lágyított változata, és akárcsak az n, nagyobbodást, terjedést fejez ki.

Az -ék főnévképző a cselekvés eredményét jelöli.

Amikor árnyék telepszik egy területre, úgy tűnik, mintha megfosztotta volna valami az életet adó fénytől, és valamilyen mértékben terjedne ott. Ilyenkor nincs jelen a fény; mondhatni, nem látszik az igazi valóság.

Az árnyék átvitt értelmű jelentéseit tekintve ugyancsak azt látjuk, hogy van valami, ami mintha eltakarná az igazi, ragyogó valóságot. Elrontja a hangulatot, nem engedi látni a lehetőségeket, stb.

Az árnyék szó rövidített változatát, azaz az árny szót Kazinczy Ferenc használta először irodalmi művekben.

Zágonyi Mónika

Zágonyi Mónika Szó-kincseink könnyedén című szótársorozata, illetve az Igazgyöngyeim a szavak mélyén rejlenek… című szótörténeti esszé kötete alapján.


Kapcsolódó bejegyzések