Szótörténeti esszék 

Zágonyi Mónika: A nyelv és a művészet kapcsolata; megcsillan-e a szavak mélyén a kreativitás?

Azt, hogy a költészeten keresztül gyakran rácsodálkoztam arra, hogy milyen szép a magyar nyelv, többször is említettem már; alkotótársaim műveinek olvasása közben is megfigyeltem jó néhányszor ezt a tényt, és akkor is, amikor én, magam ragadtam tollat.

Tovább
Esszé kötetek 

Zágonyi Mónika: Költészetről egyszerűen

“A versírás mesterség, a művészet pedig a lélekben rejlik; az első ismerete, és a második jelenléte teremti a költőt. A szerző – aki maga is elismert alkotó – célja ezzel a könyvvel az, hogy egyszerűen, könnyen érthető formában mutassa be a költészet alapvető fogalmait, technikáit. A hozzáértés sikert jelenthet az alkotónak, ezzel együtt örömteli olvasást a verseket kedvelő közönségének. Ajánlható ez a mű bárkinek, aki olykor tollat ragad, illetve bárkinek, aki szívesen forgatja a versesköteteket.”

Tovább
Szótörténeti esszék 

Zágonyi Mónika: Költő, költészet, költemény; mi rejlik e szavak mögött?

Van a költő szónak egy általam csodálatosnak tartott meghatározása; manapság sajnos már nem használjuk… A jelenlegi szótárak szerint a költő művész, aki a gondolatait, érzelmeit verses formában fejezi ki. Valamikor, régen a következőképpen hangzott a szó: költész. Mielőtt elmondom, hogyan határozták meg, kitérek egy kicsit a dolog nyelvtani vonatkozására. A költő szó esetében az -ő főnévképző magára a cselekvőre utal; az –ész főnévképző szintén, emellett foglalkozásnevet jelöl, illetve magára a cselekvőre utal.

Tovább