Ihlet; a képzelet játéka az esztétikán keresztül

Művészkörökben gyakran felmerül a kérdés, miszerint létezik-e ihlet? Filozófusaink is sokat foglalkoztak a témával. Van, aki egészen rejtélyes dolognak érzi… én pedig arra gondoltam, hogy ránézek a szóra nyelvészeti szempontból.

Az ihletet valójában lelkiállapotként lehet meghatározni, amelyben életre kel a képzelet játéka, az alkotókedv; gyengéd, finom érzés ez, amihez szorosan kapcsolódik az esztétika élménye, hiszen a művészet célja a szép megjelenítése. A művész a szomorúságot, fájdalmat, nyomort is képes úgy megfogalmazni, hogy az alkotása éppúgy magával ragadja, elgondolkodtatja, következtetés levonására készteti a közönségét, mint azok a művek, amik ezeknek az ellenkezőjét sugallják; ezt a kifejezések, illetve egyéb művészeti eszközök igényes használatával éri el.

Az ihlet szó az ih szócsíra, illetve gyök származéka, amelynek jelentése fúvás, lehelés. Ehhez kapcsolódik az l betű, ami általában irányt, eltávozást, előre haladó mozgást, folytonosságot, teljességet jelöl. Az ihl jelentése ennek következtében így hangzik: lelkesít, „szellemi mozgásba” vagy működésbe hoz. Érdekes összehasonlítani az esztétika meghatározásával, ami a következő:

Az, ami magával ragadja, mozgásba hozza a lelkiállapotot, a képzelőerőt és gyönyörködtető érzést okoz. Ez akkor jelenik meg, amikor valami kellemes benyomást tesz ránk, miközben megtapasztaljuk, hogy a részei összhangban, harmóniában vannak egymással, akár szomorú, akár derűs érzéseket közvetít.

Látható, hogy bizony van összefüggés a kettő között. A művész késztetést érez arra, hogy esztétikus szellemi alkotást teremtsen és ezen keresztül közöljön valamit; úgymond egyfajta „szellemi mozgást”, lelkesedést érez a lelke mélyén, majd átadja ezt… az alkotása képes hasonlóan teremtő erőt kiváltani a közönségéből, ezáltal képes formálni a világot, képes hatni rá… képes pozitív változásokat kelteni.

A művészetet pedig a következőképpen lehetne meghatározni:

Az emberben rejlő magasabb röptű szellemi alkotás és teremtő erő megnyilatkozása.

Visszatérve egy kicsit az ihlet szóhoz; az ihl gyökhöz kapcsolódó –et főnévképző a cselekvés, történés eredményére, tárgyára utal.

Van még egy szó, ami elég szorosan kapcsolódik a témához, mégpedig a hangulat… az ihlet által tapasztalható lelkesedés, „szellemi mozgás”, esztétika ugyanis közel áll az emelkedett hangulathoz. A hangulat meghatározása a következő:

Lelkiállapot, ami által kifejeződik, hogy az adott személy hajlik-e arra, hogy valamilyen, vagy bármilyen cselekvést véghez vigyen, vagy ellenszenves számára a dolog. Kifejeződik általa az is, hogy van-e valakiben törekvés arra, hogy amit szeretne, azt a saját szándéka, elhatározása szerint megvalósítsa vagy nincs. Mindez időről időre változhat, és meghatározza a viselkedést is.

A hangulat szó han gyöke egyrészt hangutánzó, másrészt a gyors mozgás, rezgés eszméje rejlik benne. A -g főnevet képez, az -ul igeképző az -ol igeképzőnek felel meg, ami arra utal, hogy valaki valamilyen minőségben, szerepben működik, az -at főnévképző pedig a cselekvés eredményére, tárgyára.

Így aztán a hangulat szó is magában foglalja a mozgás eszméjét, emellett pedig ugye a rezgését is; az anyagi univerzumban a hang a levegő rezegtetése által keletkezik. A hangulat is hasonlóképpen alakul, sőt, terjed… képesek vagyunk hatással lenni egymásra… és talán meg is ihletjük egymást olykor… Talán ihletet érzünk, azaz felébred bennünk a vágy az iránt, hogy valami szépet hozzunk létre, örömöt okozzunk… esetleg ihletet ébresztünk a társainkban is. Ne feledjük tehát, hogy a művészet az emberben rejlő magasabb röptű szellemi alkotás és teremtő erő megnyilatkozása… nagyon fontosnak érzem, hiszen ezen keresztül próbáljuk vezetni a világot egy szebb, jobb állapot irányába.

© Zágonyi Mónika

Az Igazgyöngyeim a szavak mélyén rejlenek… című könyv elérhető itt:

Papír alapú:
https://undergroundbolt.hu/termek/igazgyongyeim-a-szavak-melyen-rejlenek-2/

E-könyv:
https://undergroundbolt.hu/termek/igazgyongyeim-a-szavak-melyen-rejlenek-ekonyv/